Amennyiben a Szahara örök őrleménye

számodra puskapor kellett volna legyen, 

ha a házad golyólyukas utca, és ajtaja 

barikád, a Korán böngészését este 

elemlámpánál, az ágyad helyetti 

egyéni lövészgödörben végzed, ha 

költészeti és táncfesztiválok helyett 

temetőket látogatsz megnézni a tieidet, 

jól megnézni jövendő önmagadat, 

hogyha ami szíveden, az nem csak 

szádon, de a melledet verő szakállon is... 

és így sorolhanánk vég nélkül az 

„amennyibeneket” és „hogyhákat”;

hogyan szerethetnéd a hajaddal babráló szelet?