[2016. április, SzlovákLátó]

---

Egyetlen visszatérés sem pótolja a megérkezést.

A saját lépteit figyeli,
melyek – akár a szárnycsapások –
előbb tűnnek a semmibe, mintsem olvasni tudna belőlük.

Egyedül marad,
az üres táj fölé hajolva.

Ki vagyok,
kérdi, de hiába,
hisz nincs már.

TÓTH LÁSZLÓ fordítása