A kályha mellett várok. Hátha.

Hátha bejönnek a konyhába a férfiak.

Előbb-utóbb befordulnak, hogy elfelejtsék, 

mi dolguk odakinn.

Galambnak, rózsának, szívük gyöngyházának szólítanak. 

Húzódozom, de azért engedek:

nem rosszak ők, csak nagyon fáznak.

Lobogok. 

A többi mindegy. 

Nem számít,

hogy fa vagyok, és nem a virága.

Nem számít,

Hogy szén leszek, és nem a láng.