[Látó, 2019. február]

---

Úgy tünik nékem, hogy az istenekkel
egy a férfiú, aki szemben ülhet
véled, és édes szavadat közelről
    hallja, hogyan szól,

s ezt a vágykeltő nevetést, amelytől
felszökik mellem közepén a szívem;
hisz ha látlak, s bár kis időre, hangot
    nem tud a nyelvem

adni, megtörvén elakad, s a könnyű
tűz egész bőröm befutossa végig
nyomban, és nem lát a szemem se, zúgván
    zúg a fülem már.

És veríték önt el, egész valómban
reszketek, fünél szinem íme zöldebb,
s mint ki végéhez közelít, olyannak
    látszom, Agallisz.

Tűrni kell mindent, ha ez így van, úgyis…