A központi parkban egy padon várom az optimális csendet.

Legyen türelmem, ne adjam fel könnyen.

A ritmus jó, az est majdnem, a lelkesültség,

ahogy az ötven felé illik,

időről időre horgad fel, minden ok nélkül.

Rágyújtok – Lángsugarakból a légen keresztül / Egy fényes hídnak

körvonala rezdül / Az est homálya még feljebb halad.

A nap lement. Előbb a gyermekek tűnnek el. A fiatal

anyák maradnak még egy ideig, összeszedik

a simléderes sapkákat meg a játékokat,

és nem is néznek a gyermekükre, úgy kiabálnak: várjááál!

Néhány kamasz ostáblázik, amíg a csaj megjelenik.

Egy helyen magas a fű, jön, hogy elnyúlj és ússz egyet.

Türelem, türelem, a következő cigit nem szívom tüdőre.

(Mikor megérint üde lég fuvalma: / Szívedre tör a fájdalom hatalma, /

Szép koszorúdat szerteszaggatod.)

Félórája a fiatalok hatalomért vívott harcát figyelem.

A csaj flegmán eldobta a rágógumit,

utolsó pillanatban találta el a narancsszín balerint,

a dobás sebessége a szobor fölé emelte.

Ne adjam fel túl könnyen.

Egy fiatal pár, uszkárral, elektromossággal teli érkezik

a parkba a stadion irányából –

egy órája ha szeretkeztek.

A fiú odáig van, egyre csak dögönyözi a kutyát,

becézi folyton. Egy pillanatra azt hittem,

itt hagyják velem, olyan szépen bújt a bokámhoz,

melyet vékony, nyári zokni takar el félig.

Eltűnnek ők is. Fájó szivedből kitör a harag; /

Remegni kezd tested minden paránya, / És fürtjeid kibontva, szétzilálva /

Kibomlanak.

Utoljára a galambok távoznak.

Esteledik, csodálatos az ég.

Megkeményedett nemi szervem átsejlik a Levis farmeren

(Szomorúság csap le végig, / Szemed összeszorítod.),

integetek.

Demény Péter fordítása

A dőlt betűs részek a Beszterce közelében fekvő Hordón született George Coşbuctól származnak; az utolsó kivételével, melyet D. P. ültetett át, Révay Károly fordításai.