sápadt arcunkon félelem csurog csapdát rejt nyakunkon szorul a hurok
torkunkat marják lenyelt hazugságok fuldokolva is csaljuk a világot
mágikus játszma kelt sötétlő örvényt falba vert fejhez faragunk törvényt
halomnyi nincsünk kénköves pokol – tó jegén a lék is csak minket okol –
fanyar kedvvel Isten odafent dohog szívünkben minden érv üres és konok
ahol csak csönd van ott a csöndtől félnek házainkból már kihalt minden ének VAKVÁGÁNYON
lemerült a szeretet akkumulátora – karácsony volna? hisz már nincs ami bevilágítana a szívekbe a tévében öntelt celebek nyafognak elveszett a kinti világ zúzmarás öröme a csatornához tapadt jégcsapok gyilkos szuronyként merednek feléd fáj a szűz hóba lépni mikor a bibliai háromkirályok szánalmas statisztaként bezárt ajtók előtt feszengnek és Isten is magára hagyva egy aluljáróban didereg
