[2014. május]



reggelente kiskorom óta simogatom a bőröm
kicsinyke, vékony ujjaimmal magas hegyeken
és dombokon át utazok
társam az ujjam
anya rúzsával kenem be az őszi széltől
romló ajkaim és a tükörképemre csókot nyomok
magamnak és azt hiszem a világnak is
én vagyok a legszebb; emlékszem Karácsonykor
magam ajándékoztam meg egy lopott műanyag
piros fülbevalóval vagy fekete volt?
nem emlékszem már
egyedül játszottam kopasz babákkal
volt egy lány és egy fiú

vajon a szerelem is ilyen?

éjszaka két gyermekemmel játszom
apró bolyhos takaróval öltöztetem fel őket
csak én látom műanyag testüket
és az éjszaka
azután reggel felébredek csendben
hogy aludjanak még
simogatom a bőröm és kirúzsozom magam
anya rúzsával

egyedül

vajon a szerelem is ilyen?