[2011. július]

„édeskések itt lenn a gyökerek
ilyen lehet a szerelem íze”

édeskés öröm jár át
amikor veled álmodom

láthatatlan titkos vízjel
vagy bőrömön
a bőrön amellyel élek
néha eszmélek és félek
(pedig ritkán fél a röglakó
tudja már úgysincs lennebb)
ami még enyém volt
de az ítélet
hogy szeretlek téged
elvette azt is

hol vagy?
mintha éleznéd már a késed
a szót a mondatot a rontót
amivel maradék életem lebontod
s a felszínre már soha nem mehetek

* * *

levethető bőrökben járok
mindennap másikat próbálok
hogy tessem néked

vigyázod minden szavam
s távolról is látod mi akad
horogra s miért

pedig nincs kapás
a csalik némán úsznak tova
mint üres papírhajók a Néván

üzenet nélküli kis testek
nem szolgálnak s nem
esdnek csak utaznak mennek

hiába fognád be őket
hiába kötöznéd időbe bőrbe korba
úgysem segíthetnének

hány bőr kellene még
hány élet
s miért kellene hogy tessem néked

álmomban nincs játék levethető
bőr csalétek
ott egy kizöldült világban
a soha meg nem érkezés pillanatában
nevetve élek