Ha Van Gogh van hogy szelfizzen, 

arles-i kávézó terasza, Jézussal,

búzamező, akiket ápolt, okított,

talán ritkábban fog ecsetet önarckép 

céljából (hátoldalán keretbe vert 

fémfüggesztővel ajánljuk minden/-/kor

falára), nem ostromol ihlet búvároló 

dinamikája őssejtbe süllyedt ígéret-

földet, lélekkel szembesített vászon 

tengeri ködbe nem merül, írisze

kékjén nem bujkál neandervölgyi 

szorongás, járomcsont lankáján 

nem izzik vörhenyes lávaszakáll, 

jeleznek ciklont homlok, halánték-

fal, orrnyereg hegyláncán, ajkak 

égő ekvátorán, állkapocs délkörén 

verdeső ecsetvonások, filléres 

festék nem reklamálja tünedező 

árnyalatait (ha nem imponál posztere,

riposzt erre gyors csere), nem 

pilled paletta ánizsos, kömény-, üröm-

füves abszintmámorba, mikor 

kalapkarimán ingó gyertyafénynél 

képed el a kép, s egyensúlyra fogad

kóválygó színfoltok váltólázában 

aranymetszés szimmetriája, nem

kísért dili láz géniuszi genomra 

szikkadó zöldessárga maszkja, 

vérzik át lefülelt eszmélet téboly 

fehér arckötésén (profi dobozolás 

légzáró fóliával, amíg a készlet…), 

nem tart végtelenig viszonzatlan 

vonzalom, szenvedély epilepsziás 

színrohama, csigavonalba csavart 

csillagcsóvák csendje, nem rivali-

zálnak napraforgó barna, okker, 

arany-sárga napkitörései, üres székek 

elszíneződő hiánnyal. Ahol két 

barát szelfizik sötét lángú örök-

zöld ciprussal…