[2021. november]

---

A fény rángat ki az ágyból, görög nap
töri át a ványadt redőnyöket. Egy papucs,

puha, mint egy teremtmény, fekszik
az ágy fa lábánál. Illatod ígéretként

időzik leheletemen. Szivárgó
homokként. Szellemmadár-kiáltás

öli meg a levegőt. Végtagok nyújtózkodnak
egészen a kínai falig. Félbevágott datolyaszilva

a gyűrött asztalon. Villaszerű magja
enyhe telet mosolyog, állítja a gyümölcsárus.
Megér egy harapást. Az ablakon kívül,
lassítva pereg képeslapra való otthoni nap.

A pávakékre mázolt falon régi és új
árnyékok hordozzák némán súlyukat.

(Gyukics Gábor fordítása)