Csupa kötőszót hagyok szerteszórva

magam után. Mert rendetlen vagyok.

Nem lesz utolsó mondat. Lenne? Volna?

Legfeljebb ilyesmit latolgatok

a végső pillanatban is. De nem

tudom majd úgysem, hogy az lesz a végső.

Nem is fohászkodom, hogy Istenem,

segíts meg, egy emlékezetes végszó

jólfogna most nekem. Elvarrni minden

szálat? Reménykedni, hogy bent sem, kint sem

marad hiba, s hogy nem lesz rajta rés?

Helyére tenni minden illesztéket?

Csakhogy a halál félbeszakadt élet.

Ennyi lesz hát a testamentum: és...