[2020. április]

---

1.
Bizonyítani tudom ösztönösen,
hogy nem a verssorok különbözete,
hanem a dallam fogsorok között
lomhán kérődző masszája lökdös
oda és vissza egy rágógumi-szerű
görbe és folyton szakadó fonalat.

2.
Nem megszokás, nem rutin-mezőny –
Végül is játék: kartonálarc mögött
bohóckodó, szerető Gutenberg...
olyanszerű egyedi folyamat,
amelyben sosem fedi fel magát az évszak,
az elvárt címszavakat sem ismerheted,
az éppen esedékes napok nevét –
(talán kihulltak a pedagógiából).

3.
[Csipkerózsika mégis hiányzik...
átjátszotta magát az asztal s a parkett közötti
paródián. Selymes kezében porcelánváza.
A cserepek között most Szent István fekszik,
vagy egy félkezű, szökött apáca.]

4.
Világraszóló csend és nyugalom.
Más nemzetek jönnek ájtatos szöveggel,
– az én házamban se lépcső, se korlát –
lehulltak rendre a kariatidák,
türelmem szerkesztett, tördelt nyugalom.

5.
Ebből a vélt-valós romladozásból
határolom be a túlélés esélyét.
Ezek után mit érdekel engem
lekötözött szemem,
nyesett karrierem –
szerelmem is csak esküszegés,
parancsszóra dallamot termelő
fúvószenekar – vagy elvágyódás,
vagy kivégzőosztag.