1. Melyik a kedvenc fád a városból?

Nehéz lenne egyetlen fát kiemelni egy olyan helyen, ahol bármerre nézel, fenyők végtelen csoportja ágaskodik. Úgyhogy az a fa a kedvencem, amelyik vihar idején nem dől rá az autómra, azt hiszem.

2. Mi volt a legutóbbi felfedezésed?

Mivel én ezen a vidéken csak jövevény vagyok, szinte napi szinten észreveszek valami újat, ami valószínűleg sokkal régebb van ott, mint jómagam. Az utolsó felfedezésem egy kaloda, melyen a Tusványos rabja vagyok felirat díszeleg. A mögötte lévő modern fotófülke (gondolom én, hogy az) igencsak furcsa párosítás ezzel a középkori eszközzel. Talán ez a cél.

3. Melyik a kedvenc sétálóhelyed?

Tusnádfürdőn kifejezetten merésznek mondhatja magát az az ember, aki puszta andalgás céljából sétára indul, mivel a kisebb-nagyobb vadállatokkal való találkozás a város minden egyes pontján lehetséges. Ha mégis erre vetemednék, mindenképp a felső, macskaköves utat választanám, egyrészt az autók hiánya, másrészt a villák látványa miatt is, amelyek még ha le is vannak harcolva, van bennük valami gettósan gyönyörű. Haladó taposóknak a Sólyomkőre való kibaktatást javasolnám. (Sőt, magamnak is, többször, mint évente kettőt.) A látvány kárpótol minden egyes sajgó izomért és hullatott izzadságcseppért.

4. Kivel íratnád meg a város regényét?

Egyértelműen Dragomán György lenne a legalkalmasabb a nemes feladatra. Főként azért, mert ő képes a romokból mágikus tornyokat emelni, megragadni a helyekben azt, ami talán rút, de mély és mindent elsöprő je­lentőséggel bír, akár történelmi, akár más szempontból.

5. Melyik épülete jut eszedbe először?

A Négyes. Ez egy kocsma, mely a helyiek számára talán a világ közepe. Kopott bőrfotelek, régi plakátok, darts, csocsó és biliárdasztal. Semmi extra. De a falakra történetek tapadnak, a mosdóban szerelmek születnek, a pultnál pedig generációk találkoznak. Ez a hely a legváratlanabb időpon­tokban is nyitva van, hiszen a tulajdonos tudja, hogy a közösség számára ez az etalon.

6. Mi a legcsúnyább benne?

Minden, ami be nem fejezett, sorsára hagyott vagy nem megfelelően kihasznált. Talán a félig leégett svájci villa az egyik legfájóbb pont számomra, de a Csukás-tó látványa sem hagy teljesen hidegen. Főként azért, mert ezek lehetnének és voltak is a helység gyöngyszemei.

7. Hol búsulsz?

Ez a bánat természetétől is függ. Ha kis bánat, akkor ott, ahol a többiek vannak. Ha nagy bánat, akkor az Apor-forrás előtt lévő talpalatnyi macs­kakőre parkolva, az autómban. Egészen addig, amíg valaki kedvesen oda nem integet.

8. Számodra mi vagy ki a város középpontja?

Kézenfekvő lenne a medvéket kiemelni, de igazából azt hiszem, hogy csak azért ők az elsők, akik eszembe jutnak, mert lépten-nyomon a városon kívül mindenki róluk kérdez. Van egy ember viszont, aki az egész közösség életének kulcsfigurája. Ő Kvazi, a forgalomirányító hajléktalan, akinek mindenkihez van legalább egy botlendítése vagy egy apró morgása.

Az én személyes középpontom nemcsak a város középpontja, hanem a világom középpontja. Miatta jöttem ide, miatta próbálom felvenni a ritmust a hegyi emberekkel. Teszteltem, a szerelem valóban kockázatos, hiszen még azt is vállalod érte, hogy medveeledel legyél.

9. Mit szeretnél átélni a városod eddigi történetéből, illetve mit nem?

Az 1800-as évek második felében a település a ,,Kicsi Svájc” nevet viselte. Villák épültek, hosszú szoknyás, nagy kalapos hölgyek és frakkos urak érkeztek. Számomra mindig kecsegtető, amikor valami felvirágzik és mű­ködni kezd. Azt hiszem, hogy itt ez volt az a periódus, amikor forogni kezdett az a bizonyos kerék.

10. Mi az, amit a városból senkinek sem szeretnél megmutatni?

Mi a garancia, hogy a kedves olvasó nem veszi éppen arra az irányt? Akármilyen érdekesnek és kecsegtetőnek tűnik… ne menjetek a medvebarlangok közelébe.