[2011. március]

Az ember végül önlerontó Káin –
olcsó drogokkal nyújtja napjait,
nem sír nagy eszmék böszme mondókáin,
sorsán kívül semmit se hagyna itt,

mert senki sem megy tönkre rongy mókáin,
repedt dala hölgyet sem andalít,
hiszen csupán a bőrbe vont csók fáin,
s nem fűt a tűz, mit bamba marha szít…

Hát szívni kell, vagy reszketeg lohadni –
parázs halált életté szórni szét,
miképp lopottat, összecsórt izét…

S míg mozdonyunk holtvágányra tolat ki,
jó volna még rohadtul lenni tán –
vagy lerogyni egy színpadon, bután.