[2016. június]



Édesanyámnak (4)

Útnak indulnék. Ez nem közért,
nem multi, semmiféle központ.
Itt törpefenyők nőnek az óriás éjszakában,
térdre borulok legalább néhány percre
a természet krematóriumában.
A pad sárga, mint a szomorú évszakok,
az én korszakom, az én körforgalmam,
körbejárom lassított gondolatban.

Kortalan halálok vannak,
fába faragott lábak, fogsorok,
így nyeljük magunkba Istent,
egyetlen rövid olvasatban,
mint a nyers húst,
az alvadó vért
egy álmatlan játéktérben –
szinte észrevétlenül.

2015. augusztus 20.