[Látó, 2016. február]



számoljuk vissza lépteink
csatoljuk fel az égövet
menni kell megint megint
felszakadnak a légcsövek
számoljuk vissza lépteink
ha lépni kell minek minek
a helyhiányt ki menti meg
ha összetör ha félreint
ha nem mutatna más irányt
csak taszít és visszaránt
inga ez csak ingadoz
tetszhalálból visszahoz
hogy lehessen tetszélet
arra bírja tetszésed
hústalan is testvéred
ha megszületne lendület
ha forgatag ha hallgatag
a szétbeszéde megszakad
kitölti minden percüket
számoljuk vissza lépteink
koptassuk el a lábszagot
szétfolyunk mint ócska smink
higgyünk minden látszatot
higgyünk amit csak lehet
a visszerek a kényszerek
a kábszerek a rendszerek
ínszakadt ígéretét
mert legalább ennyi kell
mert a szó betörve szép
nem taszít de nem visz el
s önmagába visszalép
megtanítja fordulat
helyett a légzőrendszered
viselni gégemetszetet
számoljuk vissza lépteink
ha már megállni nem szabad
az út akkor megszakad
s a vérerekben moszt kering
harapd be jól az ajkadat
ne hulljon ki a szócafat
mert elárulod magad
hogy megtörted a szótagod
hogy nincsen amit mondanod
csak indulás csak indulat
csak ingadozó árnyalat
nem érdekel már mit mutat
mert belőled itt marad
néhány ócska kábeldarab
nem segít majd semmi más
a hirtelen felindulás
de menni kell megérkezünk
vonszoljuk kis életünk
ott leszünk ne félj nagyon
hogy eltévedjünk nem hagyom
csak lépni kell ha sár lucsok
felissza minden gesztusod
s a mozdulat ha félre int
számoljuk vissza lépteink
mert fogyni fog csak fogyjon el
az mit el nem mondhatok
mert a száj vacog dadog
és a rezgés elszelel
ott leszünk ne félj ne félj
ajkainknak széle sincs
összetartja majd az éj
a lélegzést ahogy kering
s amíg tüdőnkbe visszaér
számoljuk vissza lépteink