A szigetvári Zrínyi-napokra hazaviszem M.-et.

Lokálpatriotizmusba áztatott

hitvány bizsuk, kókusztekercs

és levendula, mint a nagyszülők hálószobája.

Két kör a háligálin, üvölt a lokoléó.

Elállított puskával tanga-lövés,

majd köcsög helyett tátott szájú Zrínyi-fej.

M. hiába pesti, bírja a falunapérzést.

Műanyag érme a farzsebben.

Háromezer-két perc dodgemért.

Falon, a licens-kerülő Michael Jackson ránk röhög.

Tíz éve ugyanazok fejelik a kormányt.

Mindenkinek viszket pár szó erejéig.

Mióta együtt? – Ismerősök, fodrász.

Azért így Pest könnyebb! – Volt tanár, szomszéd.

Két sarok és a Szulimán utcában.

Kedves kis város ez, nem értem, miért nem szereted

– mondja M.

Ránézek, ajkán megtörik a bársonyos lámpafény.

Egy ördögpatrontól maréknyi visszhang az utcán.