Változatok

„…azonban, igazat szólva, ész és szerelem mai napság ritkán tartanak együtt. Sajnos, hogy valamé’k jó szomszéd össze nem barátkoztatja őket. Lám, tudok én furcsát is mondani, ha kell.”

(Szentivánéji álom, III, 1.)

 

s hogy meg akará látni a

szamárfejem Titánia

– oh én szerelmetes fülem –

és csókot esde éntülem

athénéi erdőzugoly

mélyén szerettetett Zuboly

hol kankalin virít s ahol

a rókászó tacskó csahol

 

(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia –

ó, Shakespeare János! ó, William Arany!)

 

életünkben a percek

és 100 000 bit/sec

és teccik tunni az atom

na jól kinézünk mondhatom

oh királynőm oh királynőm

várj epedve rám te várj hőn

szíven tanálsz mint parittya-

kő s rigófütty andalítja

lelkemet amely jár ki s be

vagyok Pyramus s te Thisbe

miként Hamlet Dánián

merengj el Titániám

bensőmön mely zabra áhitoz

megteszi egy park is pázsitos

végignyúlhatsz lágy gyepén

hadd legellek körbe én

 

(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia –)

 

mindjárt az elején kilóg

a bevezető epilóg

hölgyek urak cigányfiak

egy játékot valódiat

látnak íme nincs ima

megakadályozni ma

hogy ne érjünk szörnyü véget

bőg a Fal – Oroszlán béget

pár a pártát elveti

s ásó-kapa-nagyharanggal

lángszóróval lenge tankkal

fűtünk majd be őneki

tessék mosolyogni rám

tragédiánk oly vidám

különben s egyébiránt

nincsen ember hogy a könnye

patakban ne folyna-jönne

oly bús a komédiánk

kis szerelemmel sok ésszel

párunk majd’ mindent átvészel

így van ez vagy ezer éve

s így lesz mostan is kivéve

hogy ez egyszer újra esmeg

minden épp fordítva lesz meg

 

és majd móddal és majd okkal

bevégezzük a prológgal

derülátó pesszimizmus

és kegyetlen humanizmus

ami kell és ami jó

erre vagyon ma mibennünk

fő-fő expozíció

és most szabadjon kimennünk

 

Titániám nem vitás

hogy nem megy obscoenitas

nélkül egy ilyen darab

ha végén fűbe harap

ki egymás – urambocsá’ –

ajakát harapdosá

elvtársias összetartás

fűzte a Pyramus kartárs

szívét ama Thisbéhez

aki erkölcsre éhes

mert a nők már ilyen furcsák

s így lesz akkor a tanulcság

– mint a csontban a velő –

fölemelő s leverő

 

(Egy szörnyü víg tragédia, egy siralmas komédia –

ó, Shakespeare János! ó William Arany!)

 

Zuboly mester Zuboly tata

mint született demokrata

Titániára írata

(karrierje legyen könnyebb)

egy kékfedelű tagkönyvet

mit Orrondi tervezett

a tündér-szakszervezet

számára – hát nem vitás

ez ám az egoitas

s aztán altruista módon

kérte feküdjék le ódon

sezlonára – ővele

hol erkölcsöt művele

 

(Ó, Shakespeare János! ó, William Arany!

Hisz oly mindegy, hogy mint nevezzük,

ha lényegében úgyis ugyanazt

cselekedjük örökké – egészen addig,

míg megbékélünk földi röggé.)

 

athénéi erdőzugoly

kicsi világ ahol Zuboly

szamárfejével bolyog

nagyvilág hol Zubolyok

bolyongunk – mi szamárfővel

sok-sok szerelmi manőver

nemtudói – s így a jobb tán

szerelmünknek úja-koptán

– földiek az égin –

csámcsogunk a régin

„vidám és jó volt s tán konok”

ugyé és hát a protonok

meg a dzsetek meg parmezán

de kivirulunk még az ám

s az Interflug s a Caravelle

s „tudok én furcsát is… ha kell”

s „hányni-vetni meg száz bajunk”

de beleordít Zubolyunk

s „így-úgy-amúgy helyes!” – kiált,

s hallgatjuk váltig az iát.